Angkor Tours
Vissza a Főoldalra

1012 Budapest,
Attila út 121.
T./f: (1) 214-4847
Nyitva: H-P 10:00-18:00

angkor@angkortours.hu


MKEH eng. szám: U-000651
Feliratkozás
Hírlevélre
 

Indonézia - TÁJAK, VÁROSOK

JÁVA, A SZIGETVILÁG KÖZPONTJA

Jáva ősi legendája szerint a történelmi idők előtt a szigetet áthatolhatatlan, sűrű erdő fedte, melyet csupán a Merbabu hegy lábánál elterülő kis földdarab szakított meg. A sziget testet öltött védőszelleme, Semar élt itt már több ezer éve, s innen felügyelte fajtájának ténykedését. Egy napon azonban észak felől új teremtmények érkeztek, az emberek. Miután az első jövevények letelepedtek és gazdálkodni kezdtek, a szigeten uralkodó démonok a vulkánok krátereibe, az erdőkbe vagy az óceánba kényszerültek, a jó szellemek viszont – Semar vezetésével – a jávaiak védelmezői és tanácsadói lettek. A sziget így egy kifinomult, gazdag kultúra szülőföldje lett, melynek elbűvölő tájai Indonézia néhány legszebb látnivalójával szolgálnak. Kékes árnyalatú, füstölgő tűzhányók, zölden hullámzó rizsföldek, bambuszligetek lándzsakötegei, titokzatos erdők, hűs hegyi hágók és évszázadok emlékét hordozó templomok váltják egymást a szárazföld belsejében.
Jáva szigetének legfontosabb turisztikai látványosságai: Dzsakartában a régi Sunda Kelapa kikötő és a történelmi óváros, a Kota; Közép-Jáván a ma is önálló szultánátusi címmel büszkélkedő Yogyakarta, a jávai művészet fellegvára, valamint a hindu-buddhista korszak legnagyobb templomai: Borobudur és Prambanan; Kelet-Jáván pedig a Bromo-Tengger Nemzeti Park roppant kalderájában emelkedő három gyönyörű tűzhányó: északon a Batok, délen a Kursi, középen pedig a javában füstölgő Bromo (2392 m).

A bevándorlók által hozott árasztásos rizstermesztés szervezett összmunkát kívánt meg, és az így kialakult kisebb-nagyobb közösségek együtteséből hamarosan megszülettek az első jávai királyságok is. A VIII. századtól kialakulóban volt a hindu-buddhista kultúra, melynek betetőzése a Madzsapahit birodalom XIV. századi virágzása volt. A korszak elején épültek meg Borobudur és Prambanan szentélyei is, melyek ma Közép-Jáva első számú turisztikai látnivalóit jelentik. A XVI. századtól már erős muzulmán hatalmak osztozkodtak a szigeten, de erőiket az állandó viták miatt soha nem tudták egyesíteni a holland hódítók ellen, akik a II. világháború elejéig tartották kezükben Jávát, és így az egész szigetvilágot.

A középkortól napjainkig Jáva mindig központi szerepet töltött be Indonézia életében. Bár a 130 ezer négyzetkilométer területű sziget a legkisebb a Nagy Szundák vonulatában (hosszúsága 660 km, szélessége pedig 60 és 220 km között váltakozik), a szigetvilág lakossága már a kezdetek óta itt koncentrálódott (a dzsakartai "olvasztótégelytől" délre, Nyugat-Jáván főleg szundaiakkal, Közép- és Kelet-Jáván jávaiakkal, északkeleten pedig maduraiakkal). A nagyobb volumen a kultúra kifinomultságában és a technikai fejlettség színvonalában is visszatükröződött. Mivel a falvakban és városokban meglehetősen sok ember élt együtt szűk helyen, a konfliktusok elkerülésére a jávaiak kialakították a priyayi etikettet, mely a szociális érintkezésnek egyfajta kommunikációs művészetté fejlesztését jelentette. A kifinomultság az előadóművészetekben is megjelenik, hiszen pl. a yogyakartai udvari táncoknál is nyolc különböző testrész megfelelő pozíciójára kell figyelni egyidejűleg.

 

BALI, AZ ISTENEK SZIGETE

Bali a tropikus paradicsom. Földi édenkert, ahol a festői tájképhez a halványzölden ringatózó rizsföldek adják az alapszínt, ahol az azúrkék víz fölé hajló pálmák árnyékfoltjain szikrát vet a fehér homokpad, s a tenger felszíne alatt szivárványszín halak és teknősök játszanak az ünnepi díszbe öltözött korallok között. Bali a démonok és az élő istenek szigete is. Az indonéz tűzgyűrű egyik csodálatos láncszeme, ahol a vulkánokban lakó istenek időnként égre törő füstoszlopokkal és izzó lávafolyamokkal adják ki haragjukat. Az összeolvadt álom és valóság, ahol a hagyományok és a szigetet körüllengő varázs a hétköznapok részét képezik.

Az 1500-as évek végén, amikor Cornelius de Houtman kapitány hadihajói kikötöttek Bali egyik napfényes öblében, szinte az összes matróz eltűnt a fedélzetről, s csakhamar az egész sziget a holland Ádámoktól volt zajos, akik indonéz Éváikat kergették a homokfövenyen. A kapitánynak kemény két évébe telt, amíg összeszedte a legénységet, s végre elindulhattak vissza Hollandiába. Persze lehet, hogy neki sem volt sietős az útja, csakúgy mint korunk utazójának, aki aligha tudja elfelejteni a sziget kedves képeit: az útmenti patakban egy vidám család fürdőzik meztelenül, a mezőről csámpás kacsahad totyog hazafelé, s miközben füstölők fűszeres illata libben át a kerteken, fafaragók varázsolnak lélegzetelállító mesejeleneteket kétembernyi fatörzsekbe.

A 3 milliós szigeten annyira összefonódik a vallás a mindennapi élettel, hogy szinte mindenütt egy-egy templomba, szentélybe vagy házioltárba botlik az ember: a falvak főterén, a dzsungelben, a tengerből kiemelkedő, csupasz sziklán, a tengerparton, a házak hátsó udvaraiban, a forrásoknál, a vulkánok krátereiben, de még a fák lombkoronájában is. A balinéz év 210 napos, így a templomok születésnapját is 210 naponként ünneplik meg, és mivel oly sok a templom, nem nehéz egy-egy díszes körmenetre bukkanni. Ilyenkor három napon keresztül, minden reggeli, ebéd és vacsora előtt, rendíthetetlenül kígyózik a balinéz lányok és asszonyok színpompás sora a fejükön egyensúlyozott áldozati tornyokkal. A kőszobrokban és kőtrónusokon láthatatlanul megbúvó istenek pillantásától kísérve, kecsesen ringanak a szépen ívelt, mégis egyenes női hátak, amihez a gamelán zenekarok csengő-bongó hangjai adják meg a ritmust. Aztán az alkony elmúltával elcsendesednek a templom falai, s a csendet csak néha-néha szakítják meg a bambuszhangszerek távolból felröppenő dallamfoszlányai.

 

CELEBESZ (SULAWESI)

Celebesz partjait öt tenger nyaldossa Borneó és a Molukkák között. A bizarr sziget alakját hol krokodilhoz, hol poliphoz, hol meg kalapos K-betűhöz hasonlítják. A nagyrészt dzsungel borította sziget népcsoportjai Indonézia legrégebbi bevándorlóinak leszármazottai. A legmeghatározóbb csoportok: délen a kereskedő és kalóz múltú muzulmán bugiszok és makasszáriak, északon a keresztény minahasszák, ám a legtöbb látogatót a Dél-Celebesz északi részén élő keresztény-animista toradzsák egyedülálló kultúrája vonzza.

Makasszártól kb. 300 km-re terül el a toradzsák gyönyörű, vadregényes ősi földje, Tana Toraja. Toradzsaföld égbetörő hegyvonulatoktól övezve, rögös felszíni képződményekkel és csupasz mészkősziklákkal szabdalva fekszik a Sa'dan-folyó völgyében. A térség székhelye Makale, ám a központi szerepetRantepao játssza, hisz itt találkoznak a környező falvakba vezető utak, és innen rajzanak szét a toradzsai ünnepekre érkezett látogatók is. A legelső, ami a tájat fürkészve megragadja az utazó tekintetét, a tradicionális toradzsa lakóház, a tongkonan. Jellegzetes tetővonulataikkal a tongkonanok úgy emelkednek ki a lombok és pálmalevelek közül, mint megannyi bivalyszarv. A legenda szerint, amikor a toradzsák ősei a Sa'dan-folyón felfelé evezve megérkeztek a celebeszi felvidékre, kenuikat fákra és sziklákra aggatták fel a folyó mentén, "függőházakká" alakítva azokat. Később a tongkonanokat és a rizspajtákat is ezekről a csónakokról mintázták. A legrégebbi toradzsa házak a Kete Kesu-i falumúzeumban láthatók.

A toradzsai szertartásoknak két alapfajtája van. Az egyik, ahol az isteneknek áldoznak, a rambu tuka, vagyis az élet rítusa, a másik pedig a rambu solo, ahol a halotti lelkeknek adják meg a végtisztességet. Utóbbin fontos szerep jut a nagy gonddal felnevelt bivalyoknak, a helyiek vallása szerint ugyanis a halott lelke a feláldozott bivalyok lelkén vonul be a puyába, vagyis a túlvilágra. A halottak koporsóit a szertartás után sem földelik el, hanem barlangokban helyezik el, vagy a sziklákból kiálló gerendákra fektetik azokat. Utóbbiak a "függősírok", vagy erongok. Tana Toraja tájain járva még egy érdekes hagyománnyal találkozunk. A toradzsák életnagyságú faszobrokat készítenek, az élők és holtak közötti kapcsolatot ugyanis az elhunytak képmásai, a tau-tauk biztosítják. A tetőtől talpig felöltöztetett, kenyérfából kifaragott bábukat aztán a temetkezési hely közvetlen közelében, gyakran egy sziklába vájt erkélyen helyezik el, hogy a sír felett virrasszon. A leghíresebb ilyen balkonok Lemóban és Londában találhatók.

 

SZUMÁTRA

Földünk ötödik legnagyobb szigete, Szumátra fontos stratégiai pont. Hajdan indiai és arab kereskedőhajók hosszú karavánjai vonultak a keleti partok mentén Jáva felé, majd azon túl, a Dél-kínai-tengeren át Kínába. Gőzölgő esőerdők, nádtetős bennszülött kunyhók, kristálytiszta folyók, vulkánokon csillogó krátertavak, buja vadrezervátumok és pompás vízesések világa várja itt a vándort. Szumátra népeinek kultúrája, valamint növény- és állatvilágának számos egyede is páratlan a maga nemében.

Bukit Lawang dzsungel övezte, kis hegyi falu a Gunung Leuser Nemzeti Park peremén, kb. 80 kilométerre Szumátra ipari és kereskedelmi központjától, Medantól. A bennszülött falu a hegyekből lezúduló, ezüstös Bohorok-folyó két átellenes partján terül el, a partokat pedig az erős folyam felett áthúzott, masszív függőhidak kötik össze. A dzsungel sűrűjében kalandos túrákat tehetünk a helyi vezetők kíséretében, ám a legnagyobb élményt minden bizonnyal az orangutánok számára felállított "rehabilitációs központ" lakói nyújtják. Az Orang-utan Rehabilitation Centre intézményét a gyerekkoruktól fogva tartott, rozsdavörös szőrű majmok továbbképzésére hozták létre. Az elárvult, vagy háziállatként felnevelt, aztán kidobott vagy elkobzott orangután bébiket és kölyköket tanítják meg itt arra, hogyan másszanak fára, miként készítsenek maguknak alvófészket éjszakára, vagy hogyan kerüljék el a földön rájuk leselkedő veszélyeket. A túlélési gyakorlatok és leckék nélkül a vadon kész életveszedelem lenne az orangutánok számára, hiszen a fogságban még fára mászni sem tanulnak meg az árva kölykök.

Délebbre a batakok földjét kereshetjük fel. Az Észak-Szumátra középső részét elfoglaló törzsek Thaiföld és Burma felől érkeztek a sziget belsejébe. A jól védhető hegyvidéki területeken a fejvadászok és emberevők hírében álló batakok évszázadokra elszigetelték magukat. Ennek hatékony módja volt, hogy az összes arra járót megsütötték. Persze nem csak védekezésből ettek embert az őslakók, hanem rituális okokból is. Az elfogyasztott agyvelővel, szívvel és egyéb testrészekkel az ellenfél képességeit akarták megszerezni. Marco Polo feljegyezte, hogy a batakok még a rokonaikat is elfogyasztották, ha azok már gyógyíthatatlan betegek voltak. Az izoláció a XIX.sz.-ban kezdett fellazulni a protestáns misszionáriusok megjelenésével és az iszlám tanításainak beszivárgásával. A törzsek közül a hegyvidéki káró batakok és a Toba-tó körül élő toba batakok a legismertebbek.

 

Indonézia, város, városok, nagyvárosok, Bali, Jáva, Lombok, Szumátra, Celebesz, Szulawesi, Komodo